Bármilyen hihetetlen, a csók nem genetikailag meghatározott viselkedés. Ez állítja a filematológia, vagyis az ajkak összeérintésével és a csókokkal foglalkozó tudományág.
Annak ellenére, hogy az antropológusoknak nem sikerült zöldágra vergődniük abban a kérdésben, hogy a csók ösztönös vagy tanult viselkedés-e, tény az, hogy a csókolózás több, mint jelkép, az érzelmek és a vonzalom kifejezésének elsődleges cselekedete. Ráadásul csókolózás közben feromonok cserélődnek és olyan hormonális folyamatok indulnak be, melyek fontos élettani hatásokkal rendelkeznek. A csókolózás egy sor hormonális zuhatagot indít el az agyból kiindulva a szervezet egészében. Vajon a nők és a férfiak egyenlő mértékben élvezik a csók által nyújtott euforikus állapotot?
Filematológiai kísérletek bizonyítják, hogy a nőknek huzamosabb ideig tartó csókolózásra van szükségük annak érdekében, hogy ugyanazt az érzésintenzitást átéljék, mint a férfiak. Wendy Hill a pennsylvaniai Lafayette College pszichológus professzora szerint nem véletlen, hogy a nők jóval nagyobb „körítésre" vágynak - mint pl. kellemes hangulat és zene, gyertyafény - hiszen az ő esetükben lassabban lendülnek működésbe a hormonok. A kísérlet során csókolózó párok vérében felhalmozódott oxitocin- és kortizolszintet mérték. Beigazolódott, hogy csók hatására a kortizol (stresszhormon) mindkét nem képviselőinél csökken. Ezzel szemben az oxitocin (többek között a kötődésért és a ragaszkodásért felelős hormon) csókolózás közben a férfiak vérében gyorsabban az egekbe szökik, mint a nők szervezetében. A kísérletből kifolyólag a kutatók egyértelmű bizonyítéknak vélik, hogy a férfiakkal ellentétben a nőknek huzamosabb ideig tartó csókolózásra van szükségük a kellő hatás átélése érdekében.
Csók hatására csökken a szervezetben felhalmozódott stresszhormonszint